Mayweather győzött, McGregor vesztett?
A küzdősportok világának két talán leginkább megosztó személyisége csapott össze a magyar idő szerint vasárnap hajnalban. Kemény szópárbajok és hatalmas csinnadratta előzte meg a visszavonult veretlen boxoló és az MMA nagyágyú ökölvívó meccsét.
Sok elég egyértelmű prognózist láthattunk, hallhattunk az összecsapás végkifejletével kapcsolatban már akkor, amikor a nagyhangú ír „ketrecharcos” beleállt a – továbbra is – veretlen amerikai ökölvívóba, és a saját harcmezején akarta legyőzni. Ugyanis ne felejtsük el, hogy a BSN által támogatott Connor McGregor a vegyes stílusú harcművészeti küzdelmek koronázott királya, ahol a kéztechnikák „csupán” egyetlen eszköznek számítanak a teljes alkalmazható repertoárból. Ráadásul bármennyire is jó a kéztechnikája, nem ökölvívó – az ellenfelével szemben, akibe viszont totálisan azok a mozgásminták és gondolkodásmód idegződött be a hosszú évek célzott edzéseinek köszönhetően. Az ír mozgásán ellenben számtalanszor érződött, hogy elég fojtogató számára a legélesebb kardjainak hüvelyben hagyása. Ezt csak az tudja, aki küzdött már a sajátjától idegen szabályrendszerben, ugyanis nyilván fizikai küzdelem zajlik, de egy ilyen csatát mégis fejben kell megnyerni, főleg ezen a szinten. Aki nem csinálta még, az igencsak nehezen értheti meg.
Az ír provokátor stílusát pedig lehet imádni, vagy utálni, de egyet biztos nem: vállrándítással elmenni mellette. Persze, kellett a hangoskodás – ami nyilván a médiának és a rajongóknak is szólt -, hogy kicsalja a barlangjából a 49 veretlen meccse után visszavonult oroszlánt. Nem mintha a 200 millió dolláros tét nem lett volna elegendő a „The Money”, azaz „A Pénz” becenevű profi sportoló, Floyd Mayweather Jr. csatába hívásához.
Aztán jött a meglepetés, mivel McGregor a számára idegen területen egyáltalán nem tűnt jutalomfalatnak Mayweather számára, sőt, már az első menetben meg tudta lepni egy felütéssel, ami érezhetően benne is maradt az amerikaiban egy időre. Mayweather mindent egybevetve okos taktikát folytatott, az első menetekben nem igazán akart dominálni, ökölvívóként mozgatta az írt, és később is a mentális plusz fizikai fárasztásra ment ki a játék. Ez összességében nem okozott meglepetést, mert Mayweather már a küzdelem előtt, és után is azt nyilatkozta, hogy az első két menetben szándékosan adta át a kezdeményezés lehetőségét az MMA bajnoknak, illetve azt sem rejtette véka alá a korábbi nyilatkozataiban, hogy apránként fogja felőrölni az idegen területre tévedt ír harcost.
Mayweather valószínűleg beleszámolta azt is, hogy a gyors leszámolásokhoz szokott MMA király állóképessége korlátozott, és még ilyen erős felkészülés után sem tart ki 10 meneten át. Ennek leginkább a végén láthattuk nyomát az egyre gyakoribb összeakaszkodásokban és időhúzó „szusszanós” taktikákban. McGregort ráadásul egyre gyakrabban kellett figyelmeztetni az – MMA-ban sem szabályos – tarkóütések miatt.
Mindezek ellenére McGregor végig aktívan bírta a küzdelmet, és bár a legutolsó menetben váratlanul gyorsan fogyott el, mégsem tényleges kiütéssel zárult a meccs, hanem technikai KO-val. Bár ez is nézőpont kérdése, hiszen a vezetőbíró – az akkor már láthatóan védekezni képtelen McGregor védelmében – megállította a küzdelmet, ergo a TKO helyett akár tényleges kiütéssel is győzhetett volna az amerikai.
De nézzük egy kicsit más szemszögből is a történteket. Miért volt szükség erre a meccsre, miért kellett ez a hatalmas csinnadratta? Mindkét sportoló csúcsragadozónak számít a saját vadászterületén. Egyes álláspontok szerint a profi ökölvívás nézettsége jelentősen csökkent, az MMA pedig egyre növekedni látszik, ami egyértelműen érezhető a jegybevételeken, és a fizetős élő TV megtekintésekből származó összegeken is. Emiatt jelenleg talán nem a sportérték a meghatározó tényező, hanem az a bevétel, amikért érdemes a szolgáltatóknak ilyen jellegű gálákat rendezni. Érdekességként ezen a meccsen a ringhez közeli székeket 15.000 dolláros, azaz kb. 4 millió forintos összegért lehetett elfoglalni.
Nem kis részben arról is szólhatott, hogy ezzel Mayweather megdöntötte a legendás Rocky Marciano 49 meccses veretlen győzelmi menetét, és így 40 évesen 50 veretlen küzdelemmel a háta mögött ((50–0–0, 26 KO/TKO mérleggel) vonulhat vissza – immáron ténylegesen, méghozzá úgy, hogy hozzá képest Dagobert bácsi egy zsebpénzét számolgató kisiskolásnak tűnik. Persze McGregor is szívesen állt bele ebbe a történelmi, de előre megjósolható kimenetelű összecsapásba 100 millió dollárért, főleg úgy, hogy a védelmében szól az idegen pályán tanúsított helytállása.
Az összecsapás körüli hype pedig felélénkítette a hatalmas múltra építkező ökölvívás médiaértékét is. Kellett ez a cirkusz? Szerintünk igen, mert végeredményben jót tesz mindkét sportágnak. Ez a két nagyszerű sportoló odatette, amit kellett. Szerintünk mindketten győztek, plusz a sport iránt rajongók is jól jártak, és ez a lényeg.