"A sport magabiztossá tesz" - Nagyinterjúnk Csuhai Jancsival

hírek

Az egyik legsikeresebb magyar testépítőt liverpooli győzelméről, motivációról, szakmai és üzleti terveiről, jótékonysági akcióiról és magánéletéről faggattuk, és legfrissebb trófeáit is megörökítettük nektek. És természetesen Zsuzsiról is megtudtunk egy-két friss infót.

A madridi Arnold Classicot követően a prágai amatőr olympián harmadik lettél, most pedig Liverpoolban aranyérmet is szereztél. Hogyan értékeled a szezont?

Mindhárom helyen nagyon erős volt a mezőny, hiszen mindenki ezeket a versenyeket szeretné megnyerni, hiszen ezek kvalifikálnak a profi kártyára. Az Arnold Classicon a 85 kilós kategóriában indultam, Prágában viszont szerencsétlenül jött ki, hogy csak 80 és 90 kilós kategóriák voltak, én pedig pont a kettő közé estem. Liverpoolban szerencsém volt, hogy indítottak ilyen kategóriát. Sok testépítőnek az elnyúlt versenyszezon végére romlik a formája, mert folyamatosan fogy, én viszont versenyről versenyre javultam, és Liverpoolra értem el a 100%-os formám. Persze ezeket sosem lehet előre kiszámítani. Szerintem nincs olyan, aki mindent tud a testépítésről. Minden helyszín, időpont, és minden lelkiállapot mást hoz ki az emberből. Magamon is látom, hogy 38 évesen másként reagálok a szénhidráttöltésre, mint 30 évesen. A verseny maga egyébként hatalmas élmény volt egy iszonyú modern stadionban. Elképesztően megtisztelő érzés, amikor látod, hogy Shawn Ray egyik nap kapucniban kávét szürcsölget melletted a kávézóban, másnap meg öltönyben a színpadon mondja a megnyitó beszédet. Nagyon profinak hat az egész, és elmondhatatlan az is, hogy örültem, amikor engem szólítottak utoljára. Mondjuk biztosan látszott rajtam, mert én mindennek nagyon látványosan tudok örülni. Prágában a harmadik hellyel is nagyon boldog voltam.

Néhány évvel ezelőtt volt egy súlyosabb műtéted, amikor a hasad is fel kellett vágni. Idén nem voltak kellemetlen következményei?

Már a versenyidőszak elején láttam, hogy a háló alatt megint ki van szakadva a varratom, és akkor majdnem abba is hagytam, mert féltem, hogy látszódni fog a színpadon. A tavalyi szezon emiatt ugrott, és nem akartam hagyni, hogy még egyszer megtörténjen. Nagyon nehéz volt, de végigcsináltam, és egyáltalán nem bánom. Mindig benne van a pakliban, hogy tovább szakad, mert folyamatosan nő. Vannak is olyan has- és nagysúlyos gyakorlatok, amiket emiatt nem is tudtam csinálni, inkább koncentráltabban, magas ismétlésszámmal dolgoztam.

Mennyit edzettél a verseny előtt?

Heti 6 alkalommal napi kétszer.

Ez mennyiben tér el a megszokottól?

Általában szezonon kívül is heti 4-5 alkalommal edzek, de a reggeli kardióhoz például nem kelek fel, és nem olyan szigorú a diéta. A szénhidrátbevitelt folyamatosan váltogatom, van úgy, hogy ha egyik nap sok szénhidrátot eszem, akkor utána önmegtartóztatásból 2-3 napig elhagyom. Akkor van baj, ha megtelik a szervezeted szénhidráttal, és még utána is folyamatosan eszed, mert rakódik le zsírként. Ha ingáztatni tudod, akkor szépen beáll az egyensúly, és nem hízol, nem vizesedsz. A rendszeres sok evéssel van a baj.

Könnyebbséget jelentett, hogy Zsuzsi végigpihente a szezont?

Ha két dudás van egy csárdában, az mindig nehezebb. Előfordult, hogy egyszerre kellett diétáznunk, amikor együtt készültünk az Arnold Classicra 2013-ban, amikor ő abszolútban nyerte meg, én pedig 2. lettem. Persze ennek is vannak előnyei, mert könnyebben megértjük, hogy ingerült a másik. A szénhidrátmegvonás is leginkább a magánéletben csapódik le, mert egy kicsit jobban elengedem magam azzal, akivel sokat vagyok együtt. Jobban odaszólok, mint egy alkalmazottnak vagy üzlettársnak, és ez jobban is fáj.

Miért éri meg elviselni a fájdalmat?

A testépítés önmegtartóztatásra, fegyelemre és tiszteletre nevel, mint egy jó katonaság.

Megtanulja az ember, hol vannak a határai, mit bír, mik az erősségei és a gyengéi. A fiataloknak is csak ajánlani tudom. Néha egyébként csodálkozom, hogy a közösségi média különböző csatornáin mit meg nem engednek maguknak egyesek. Nagyon sokan nem is próbálták a diétát vagy a tömegelést, de megosztják a tapasztalataikat, amiket olvasás közben szereztek. Megváltozott a világ, én pedig régi motoros vagyok, és gyakran értetlenül állok az egész előtt. Szerintem nem nagyon érdemes például a Facebookon tanácsot meg véleményt kérni. Ha az interneten rákeres valaki, olyan edzésterveket és diétákat talál, amilyet csak akar, méghozzá a legprofibbaktól. A mi időnkben nem volt ilyen lehetőség sem. Viszont alázattal, tisztelettel álltunk az egészhez. Amit a nagyok mondtak, az úgy volt.

Ha azt mondták volna, hogy a vastól fejlődünk, azt is megettük volna.

Nekem Vékony Zoltán volt az etalon, őt láttam először versenyre készülni, és úgy néztem rá, mint egy istenre. Megtisztelve éreztem magam, ha megkért, hogy segítsek egy szettben. A tornatanáromat, Csiszár Antalt is a mai napig úgy tisztelem, mint a saját apámat. Tavalyelőtt Nyíradonyban kaptam díszpolgári címet a fiataloknak mutatott sport iránti elhivatottságomért. A mai napig fotózkodnak a srácok az ott kiállított érmeim előtt, és sorra küldözgetik a telefonjaikról. Nekem ez számít.

Mi az, ami folyamatosan irányban tartott?

A sport iránti szeretet. 7 éves koromtól 14 éves koromig szertornáztam, de benne voltam a kézilabdások, kosárlabdázók, atléták és váltófutók csapatában is, attól függ, éppen mi adódott. Debrecenben a középiskolában 14 és 17 éves korom között nem sportoltam, és nagyon hiányzott. Aztán egy barátom elvitt az edzőterembe, és ott rögtön megszerettem ezt a szuperhős-kultuszt, amire ez az egész épül, és ami persze a csajoknak is tetszett.

A sport megváltoztatja a személyiséget, és magabiztossá tesz.

Amíg fiatalok vagyunk, szerintem egy csomó gátlással küzdünk, és a kemény munkával együtt megjön a magabiztosság, ami aztán sikeressé tesz a hivatásodban és a párkapcsolatodban is.

A magabiztos emberek mindig jobban teljesítenek, és nem érnek rá másokat ócsárolni.

Szerinted te magad voltál a legnagyobb ellenfeled, vagy mindig volt valaki, akinél jobb akartál lenni?

Két szempontból is saját magam. Először is, hogy egyáltalán meg tudom-e csinálni, másodszor pedig, hogy hogy osztom be az időmet a megélhetésem biztosítása mellett. 15 évvel ezelőtt, huszonéves koromban nem tudtam, hogy a testépítésből fogok-e megélni, és 7 évre abba is hagytam a versenyzést, de amikor Zsuzsit kísértem a versenyekre, mindig összeszorult a szívem, amikor a színpadon láttam a nagyokat, akikre fölnéztem, mert tudtam, hogy akár én is ott állhatnék köztük. Aztán megteremtettem magamnak az időt és a pénzt, hogy eddzek, és következett a nagy visszatérés. Saját magam ellen pedig nagyon keményen küzdöttem, és mindent betartottam: amikor azt mondták, 3 napig nem ihatok vizet, én 4 napig nem ittam. Mindig jobbnak és jobbnak lenni nagy kihívás.

Hiszel a szerencsében?

Inkább az akaratban. Persze szerencsésen végződtek a dolgok, és Zsuzsival mindketten a sport köré építettük a pályánkat, és újabb kihívások vannak egyfolytában, most is látom, hogy merre megyek és mit akarok belőle kihozni.

Szerinted mi a sikereid titka?

Nem hagyom, hogy elmenjenek mellettem a dolgok. Mindig mertem kockáztatni, nem féltem eladni a házam, befektetni a pénzem, és mindent egy lapra feltenni. Zsuzsival mindent tudatosan, lépésről lépésre megterveztünk és felépítettünk, és továbbra is igyekszünk nyitott szemmel járni, és észrevenni a lehetőségeket, mert a java még hátravan.

Milyen terveitek vannak?

Járjuk a világot, sorra látogatjuk az expókat, és ezzel bővül a látókörünk. Aki megteheti, hogy világot lásson, az igenis ne féljen belevágni, mert újabb és újabb impulzusok fogják érni, ami folyamatos motivációt jelent. Látva azt, hogy Amerikában és Európa más tájain miből és hogyan csinálnak üzletet, rengeteg inspirációt és új ötletet merítek, amit igyekszem behozni. Zsuzsi új ruhakollekcióval is készül.

Nem tervezel profi kártyát?

Szeretnék, de azért ez nem ilyen egyszerű. Nekem a 85 kilómmal nagyon nehéz lenne a +100-asokat agyonverni, de nem is nagyon áltatom magam, mert profiként is csak a 212-ben indulhatnék. Jövőre nem is tervezek versenyezni, mert inkább az üzlettel foglalkozom, esetleg elkezdek gondolkozni, hogy két év múlvára felkészüljek-e. Ha versenyről versenyre készülsz, egyrészt teljesen kiégsz és elkopsz, mint egy sportkocsi, másrészt nem profitálsz annyit, mintha egy kicsit továbbgondolod a dolgot.

Zsuzsi sem fog jövőre versenyezni?

Zsuzsi mindent elért, amit Magyarországon ebben a sportágban el lehet érni. A többi már üzletpolitika. Lássuk be, hogy a profi testépítés Amerika központú. Ha Zsuzsi jövőre is elkezdené a kvalifikációt az Olympiára, nem lenne könnyű dolga, mert Európában is egyre kevesebb profi versenyt rendeznek, úgyhogy Amerikában kellene nyernie profi versenyt ahhoz, hogy kvalifikáljon az Olympiára, ahol viszont csak akkor lenne esélye komolyabb helyezésre, ha már előtte kiköltözne, különben a promótereknek sem érné meg. Egyszóval az sem mindegy, hogy ki milyen országból jön. Lehet, hogy ettől még fog majd versenyezni, mondjuk akkor, amikor a brandet külföldre vinnénk. De ez még a jövő zenéje.

Hogy tartod magad formában a szezonon kívül?

Megőrülnék, ha nem edzenék. Abból is képes vagyok lelkiismereti kérdést csinálni, hogy nincs meg a heti minimum 4 edzés. Amikor egy-egy erősebb nap után lemegyek edzeni, jól esik kiengedni a gőzt, és magammal foglalkozni. Egyrészt más jellegű az edzés (mint amikor Molnár Petivel együtt edzünk, és néha képesek vagyunk több órásra nyújtani az edzést, mert közben sztorizgatunk is), mert ilyenkor egyedül bele tudok merülni a gondolataimba.

Egy kicsit olyan, mint a meditáció.

Mást is sportolsz?

Zsuzsival szeretünk wakeboardozni és snowboardozni. A wakeboardot mostanság hanyagolom, mert nagyon megterhelte a vállam, de a snowboardot nagyon szeretjük, és a kutyákat is el szoktuk vinni. Nálunk ők is családtagok.

Mesélj a kutyás projektetekről!

Most négy saját kutyánk van otthon, de előfordul, hogy akár hat-hét tagra is bővül a "család" az időszakosan nálunk lakó kutyusokkal együtt. Ideiglenes befogadóként ugyanis segítünk egy állatmenhelyet, hogy ne kelljen őket elaltatni. Sosem tudunk elhajtani egy út szélén kószáló jószág mellett. Rögtön visszük chipolvasásra, felvesszük a kapcsolatot a menhelyekkel, és hát megesik, hogy annyira a szívünkhöz nőnek, hogy nálunk maradnak. Persze nagyon nehéz ellenállni, így lett először egy, kettő, három, négy, és nagyon nehéz megállni. A talált kutyák rehabilitációja egyébként már nálunk megkezdődik, amikor otthon a saját kutyáinkból álló falka „neveli” az eredetileg bizalmatlan állatokat, mert megtanítják nekik, hogy, nem kell az emberektől félni. Aztán sokszor a terembe is visszük őket magunkkal, ami jó módszer lehet arra, hogy egy adoptált kutyát az emberek közé szoktassunk, és előfordul, hogy rögtön gazdit is találunk. Ha szabad így fogalmazni, ily módon az ismertségünket is ki tudjuk használni, és jó célra fordítani, mert ha kitesszük az infókat az internetre, azt sok ember elolvassa, és gyorsan gazdira lelnek az állatok.

Hamarosan ünnepled a 38. szülinapod. Mit terveztek?

Zsuzsival idén voltunk 10 évesek, ráadásul pont a versenyidőszak kellős közepén, amikor nagyban diétáztam, és a versenyek miatt közös nyaralásra sem mehettünk. Egy nyaraláson azért inkább elengedi magát az ember, mint hogy korán reggel kardióval indítson. Félretettük az ötletet a szezon végére, úgyhogy könnyen lehet, hogy a szülinapom körül 2 hétre elmegyünk valahová, és kipihenjük magunkat, hogy aztán újult erővel vethessük bele magunkat a munkába.

Elárulsz egy-két titkot a versenyzés utáni terveitekről?

Zsuzsinak már említettük a saját ruhamárkáját, és egy-két nagyon jó külföldi márkát is tervezünk behozni. A részleteket hamarosan ti is megtudjátok. Velem kapcsolatban annyit, hogy teljes erőbedobással dolgozom az újabb termek berendezésein, de már nem csak határainkon belül, hanem egyre messzebbre is terjeszkedünk, többek közt van egy gibraltári projektem is. A jelenlegi termem mellé tervezek nyitni még egyet Magyarországra, és ha minden összejön, hamarosan valószínűleg a tévéképernyőin is viszontláthattok bennünket, de ez még a jövő zenéje.