Edzés profikkal

Testvérmagazinunk, a FLEX a verseny előtti utolsó pillanatokban faggatta a 212-es divízió háromszoros könnyűsúlyú bajnokát, aki idén ismét címet védhet.

FLEX: Szerinted mi a fontosabb, a kemény munka vagy a természetes adottságok?

Flex Lewis: Ez egy kétélű kard. Ismerek srácokat, akik iszonyú keményen dolgoznak, és valahogy mégsem olyan a genetikájuk, hogy versenyszerűen űzzék a testépítést. Másfelől persze, hogy keményen kell edzeni, mert a velünk született adottságok önmagukban nem elegendők. Mégis azt mondanám, a genetikának is nagy szerepe van, és a sikerhez mindkettőre szükség van. Szerintem a kettő kombinációja tesz valakit verhetetlenné.

F: Milyen egy tipikus ebéded?

FL: Csirke és quinoa.

F: Látod magad a 212-es divízió Ronnie Colemanjeként?

FL: 32 évesen még mindig viszonylag fiatalnak számítok, úgyhogy van még egy pár évem, és egyelőre eszemben sincs abbahagyni! De én nem olyan srác vagyok, aki arról álmodik, hogy hét vagy nyolc címet fölhalmozzon. A csúcson szeretném majd abbahagyni.

F: Hogyan kezeled a stresszt?

FL: Igyekszem pozitívan állni a versenyhez, és minden egyes alkalmat újabb lehetőségnek tekinteni, hogy a színpadra állhassak és megmérettessem magam. Az elmúlt két év elég stresszes volt, úgyhogy kénytelen voltam különböző stratégiákat kialakítani, amelyekkel csökkenteni tudom a stressz testemre gyakorolt hatását. Mert ha feszkós vagy, az tényleg fizikai kihatással is van a testedre, ami nem éppen a legjobb. Akupunktúrára kezdtem járni. Kezdetben szkeptikus voltam, és úgy mentem oda, hogy úgysem segít, de amikor kijöttem, úgy éreztem, hogy újjászülettem, és szinte eufórikus állapotba kerültem. Úgyhogy most ilyet csinálok, meg egyebet is, például mélyszöveti masszázst. És persze jó emberekkel veszem körül magam!